Amíg az utcákon fokozódnak a tüntetések, az Ukrán kormány egyre meghátrálni látszik EU integráció ügyében és a csatlakozási tárgyalások folytatása mellett döntött a kormány. Ennek kommunikációja több fronton zajlik és a diákság meggyőzése érdekében Kostyantyn Hryshchenko miniszterelnök helyettest veti be Viktor Janukovic.

Hryshchenko képzett diplomata, volt USA nagykövet és külügyminiszter tapasztalt öreg rókának számít a külügyi témákban. Ezért esett rá a választás, hogy a diákságot meggyőzze, Ukrajna az EU integráció mellett van.

November 28.-án a miniszterelnök-helyettes a kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetemen találkozott a diáksággal. A legfontosabb mondandóján túl kiemelte, hogy fontosnak tartja, hogy az ukrán társadalom nyitott az európai közösség felé, és a kormánynak mindent meg kell tennie, hogy Ukrajna nemzetközi jó hírnevét megőrizze. Jelenleg Ukrajna továbbra is elismert nemzet, amely egyenlő jogokat élvez a nemzetközi kapcsolatokban ugyan úgy, mint más nemzet.

Hryshchenko az EU és Oroszország közti választás kérdésében megpróbálta árnyalni a helyzetet és a következőket mondta: „Van egy nehéz választás előtt álló Ukrajna! Ezért szélesebben kell megvizsgálni a helyzetet, és figyelembe kell venni a nagyszámú részleteket. Aki tudja, és akarja, annak érdemes elemezni ezeket a kérdéseket és meg fogja érteni ezeket a nehézségeket, és akkor ugyanarra a következtetésre jut majd el, mint mi."Azt is meg kell értsétek, hogy mi itt mind hazafiak vagyunk, de nem szabad építeni jövőnket bizonyos érzelmekre és szlogenekre anélkül, hogy megértenék, amire valóban szüksége van a nemzetnek."

A miniszterelnök-helyettes rámutatott arra is, hogy: "Az Európai Unió volt és marad is a legfőbb cél, amely felé már 20 éve mozgunk. Az elmúlt három évben teljesítettük, a követelmények 80 százalékát, amelyet az EU támasztott elénk, ezért logikátlan lenne azt állítani, hogy most félbehagyjuk ezt az utat. Épp ellenkezőleg, senki nem azt akarja, hogy feladjuk a vámuniót, de fel kell tennünk egy egyszerű kérdést: hogyan lehet elérni ezt a célt? Az egész kialakult helyzetet összefoglalva még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem elutasítás, hanem csak a felfüggesztése a csatlakozási folyamatoknak."

kép innen: foreignpolicy.com

Az elmúlt napokban Ukrajna EU integrációs tárgyalásainak felfüggesztése miatt kitört tüntetésekkel van tele a sajtó. Ezen hírek kapcsán szeretném bemutatni Ukrajna és Oroszország közös oktatási stratégiájának egy kis szeletét.

Oroszország és Ukrajna nem csak gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokkal, hanem közös kulturális és oktatási stratégiával is rendelkezik. A stratégia végrehajtásáért a két kormány egy kormányközi bizottságot állított fel, amely értékeli és elfogadja az előző illetve új évi cselekvési tervet. A bizottság már hat éve működik és felállításának fő kezdeményezője az akkori orosz oktatási miniszter Andrei Fursenko volt. A bizottság, azóta működik és fő célkitűzései a tudomány, oktatás, a szociális és kulturális kapcsolatok felállítása és elmélyítése. Egyes vélekedések szerint ez a kezdeményezés egy sokkalta nagyobb célt szolgál, amely az Orosz birodalom kiszélesítésének és Ukrajna bekebelezésének egyik eszköze. Arra tekintve, hogy Ukrajna majdnem negyede orosz anyanyelvű és számuk folyamatosan növekszik, arra is gondolhatunk, hogy Oroszország csak saját honfitársai érdekében cselekszik. A válsz, talán Putyin elnök fejében kéne keresni, de ami biztos, hogy a bizottság működik és terjeszkedik.

A bizottság rendes éves ülésének nyitóbeszédét Dmitry Livanov orosz oktatási miniszter mondta, amelyben megjegyezte, hogy a kapcsolatok gyorsan fejlődnek és a célok és elért eredmények egy még ambiciózusabb együttműködést vetítenek előre. Livanov megemlített, hogy érdemes lenne nyitni egy általános oktatási intézményt Moszkvában és Szentpéterváron, amely eddig csak a diplomaták és az ott dolgozó kutatók gyermekeit oktatták, most kiszélesítenék és ennek keretében egy önálló ukrán középiskolát is nyitnának valahol Oroszországban. Az itt végzett gyermekek kapnának egy igazolást, amellyel mind az ukrán mind pedig az orosz felsőoktatásban tovább tudnának tanulni. A miniszter a gondolatait úgy zárta, hogy ezek a lépések jelzik Oroszország partneri viszonyra törekszik, amelyben kölcsönösen elismerik egymás kultúráját és arra odafigyelnek. Arra azért érdemes kitérni, hogy Oroszország lakosságának mindössze 2%-a ukrán és számuk egyre fogyatkozik.

Livanov kollégája Dmitry Tabachnik ukrán oktatási miniszter is felszólalt a bizottsági ülésen. Tabachnik kiemelte, hogy az elmúlt évben a bizottság legkiemelkedőbb eredményei a szociális területen történtek. A következő év legfontosabb céljának a Livanov által felajánlott középiskola felállítását és az ukrán nyelv oktatását tekinti. Ezért kezdeményezte kollégájánál, hogy ne csak egy ukrán középiskola jöjjön létre, hanem több vegyes nyelvoktatású intézmény is, akár még egy egyetem is.

Az előző bejegyzésemben, amikor az orosz oktatás felügyeletéről írtam, az egyik ilyen felügyeleti szerv a Rektori Unió (szövetség) volt. Az alábbiakban szeretnék ezzel a szervvel behatóbban foglalkozni.  

Az orosz Rektori Unió egy orosz állami szervezet, amely 1992-ben alakult. Az Unió tagja körülbelül ezer rektor és kormányzati tisztviselő az állam részéről és körülbelül száz rektor a legrangosabb civil felsőoktatási intézményekből. A rendes tagokon felül az Orosz Tudományos Akadémia 20 akadémikusa és 16 levelező tagja is része az Uniónak, amelyek több tudományos ágazatból kerülnek ki: Orosz Orvostudományi Akadémia, Orosz Tudományos Agrártudományi Akadémia, Orosz Tudományos és Oktatási Akadémia. A szervezet nagyságát mutatja, hogy az előző tagokon kívül több más szervezet konzultál a Rektori Unióval például szakszervezetek, művészeti vagy pedagógiai érdekképviseletek és civil szervezetek.

Az Unió szervezeti felépítése

A Rektori Unió az országot több önálló területre osztva működik, amelynek élén a Rektori Tanács elnöke áll. Az elnök munkáját nyolc szakosztály segíti, amely koordinálja a Rektori Unió munkáját az Oktatási és Tudományos Minisztériummal közösen. A szervezet legmagasabb irányító testülete a Kongresszus és két kongresszus közti időszakban egy kisebb operatív testület (választmány).

Feladatai

Legfontosabb feladatai között szerepelnek az oktatás minden területén és régiójában, fenntartani a magas minőségi színvonalat, megőrizni az ország építészeti hagyományait, és erősíteni a nemzeti oktatási rendszert Oroszországban és annak határain túl.

A Rektori Unió társadalmi beágyazottsága

A Rektori Unió napjainkra a legbefolyásosabb szakmai közösséggé és fórummá vált Oroszországban. A szervezet hatalmas tekintélyt és tudást halmozott fel 1992-es megalakulása óta. Összehangolja munkáját a társadalom és a politika majdnem minden szegmensével. A Rektori Unió aktívan részt vesz az oktatásra vonatkozó új jogszabályok kialakításában, a Dumában, a Föderációs Tanácsban és a Szövetségi Közgyűlésben. Minden javaslatot, törvényt, amely szabályozza az oktatást és a felsőoktatást az orosz Rektori Uniónak kötelező megvitatnia a regionális rektori tanácsok keretein belül.

A Rektori Unió annak érdekében, hogy erősítse a stratégiai partnerséget a kormányzat, a társadalom és az üzleti szféra között, összehangolja az oktatást a tudomány és a termelés területén. Ennek érdekében a Rektori Unió együttműködik a vezető szakszervezetekkel és munkáltatókkal.

Az orosz Rektori Unió aktívan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel, a külföldi rektorokkal és felsőoktatási intézményekkel. Ennek legfőbb célja, hogy az orosz oktatást a világ élvonalába emelje és ott is tartsa. Különös jelentőséggel bír, hogy az Unió rektorai közösséget ápolnak, a FÁK országaiban dolgozó társaikkal.

A méltán híres és világszínvonalú orosz felsőoktatás szigorú felügyeleti rendszer alá van rendelve. Az állami kontrollon kívül viszont van korlátozott hatáskörrel rendelkező szakmai (civil) felügyelet is.

Az orosz oktatás legalapvetőbb eleme az alkotmány 43. cikkelyébe van megfogalmazva, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz. Ezt követően, az általános oktatási képzésen való kötelező részvételt emeli ki, majd pedig a szövetségi kormány oktatási szabályozásához való jogát. Tehát az alkotmány nem pusztán az alapvető emberi jogoknak tesz eleget az oktatáshoz való jog kimondásával, hanem közvetlenül kitér, és ezzel megalapozza az oktatást szabályozó és irányító hatóságának elidegeníthetetlen jogát az Orosz Föderáció oktatásának formálásában és felügyeletében. Az alkotmány ezen, passzusa talán furcsa lehet, minthogy az oktatási tárca, amely a legfelsőbb szabályozó és irányító testület alkotmányos legitimizációt kap munkájához. Ennek valószínűsíthető okai az orosz szövetségi rendszerben keresendőek, mivel az alkotmány az egész föderációra érvényes, így kell lennie egy, átfogó mindenre érvényes szabályozó és felügyelő szervnek is. Ezzel pedig egy központosított, de irányában egységes orosz oktatást eredményez.

Az oktatást felügyelő szervek:

A legfőbb felügyelő szerv az Orosz Oktatási és Tudományos Minisztérium, mely legfőbb feladata, hogy az állami, politikai és jogi oktatási szabályozást végrehajtsa és felügyelje. A legfőbb feladatain túlmenően foglalkozik innovációs tevékenységgel, ifjúságpolitikával, valmint koordinálja és ellenőrzi más oktatási és a kutatási szervek munkáját.

Az oktatás felügyeleti hierarchiájának második fokán az Orosz Szövetségi Oktatási Ügynökség áll. Ennek a szervnek a feladatai közé tartozik, hogy felügyelje és ellenőrizze az oktatásra és ifjúságpolitikára vonatkozó jogszabályokat. Ezeken felül felelős a minőség politikáért és az oktatási intézmények és programok engedélyezéséért.

Az Orosz Rektorok Szövetsége a következő felügyeleti szerv, amely legfontosabb feladatai között szerepelnek az oktatás minden kategóriájában és minden régiójában, fenntartani a magas minőségi színvonalat, megőrizni az ország építészeti hagyományait, és erősíteni a nemzeti oktatási rendszert Oroszországban és annak határain túl.

Az oktatási tárca egyik szerveként, de kiemelt és autonóm hatáskörrel vesz részt az oktatás felügyeletében az Orosz Akkreditációs Ügynökség, melynek legfőbb feladata a Föderáció területén az egységes akkreditációs törvények és a szövetségi állami oktatási szabványok vagy szövetségi kormányzati követelmények betartatása.

A négy legfőbb felügyeleti szerv alatt több kisebb szerv is helyet kapott, amelyek munkái már nem olyan meghatározóak. Tevékenységük többnyire specializált és hatásköreik korlátozottabbak, nem fedik le az egész oktatás területét. Ilyen szervezet például az Orosz Felsőoktatási Kutatóintézet vagy A nem állami felsőoktatási intézmények szövetsége.

2006. május 31-én történelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció oktatási minisztere.

A 2006-os megállapodást követő két évben megkezdődtek a két fél egyetemei és főiskolái közötti alapozó és program felépítő munkálatok, amelyek eredményeként 2008-ban az orosz Oktatási Minisztérium és az Egyesült Államok Oktatási minisztériuma egy közös oktatási programot dolgozott ki, amelyet FIPSE ösztöndíjnak hívnak.

A támogatás célja, hogy megerősítse az orosz és az amerikai oktatási intézmények közötti partnerséget a felsőoktatás és különösen az idegennyelv-tanulás valamint az üzleti oktatás területén. A program a fő tevékenységek mellett az oktatás és a tudomány számos más szegmensében is nyújt támogatást: orvostudomány, matematika, mérnöki tudományok stb. A program sikerét mutatja, hogy 2011-ben Obama kitüntette a program vezetőit és koordinátorait, mint akik sokat tettek az Egyesült Államok oktatásban betöltött nemzetközi jó hírnevéért és szélesítették az intézmények külföldi kapcsolatait és tudását.

A programban résztvevő legfontosabb felsőoktatási intézmények az USA részéről: Indiana University, University of Illinois, University of Iowa és a University of Nebraska at Omaha.

A programban résztvevő legfontosabb felsőoktatási intézmények az Orosz Föderáció részéről: Southern Federal University Rostov, Moscow State University, Plekhanov Russian Academy of Economics, International Education Center, Tyumen State University & Tyumen State Agricultural Academy.

Habár az orosz-amerikai közös program 2010-ben vége tért a számos sikeren felbuzdulva 2012-ben Moszkvában a két ország oktatási minisztere szándéknyilatkozatot írt alá a program folytatásáról és szélesítéséről.

Oroszország a világ második legnagyobb kőolaj kitermelője és exportőre, emellett jelentős földgáz tartalékokkal is rendelkezik. Az energiahordozók kitermelése a rendszerváltás óta jelentősen megnövekedett, valamint az üzleti partnerek száma is. Számos európai ország az orosz forrásokból látja el földgáz és kőolaj szükségleteit köztük Magyarország is.

Az energetika szempontjából fontos nyersanyagok nagyfokú kitermelése és a piac egyre nagyobb igényei miatt a szektornak folyamatosan lépést kell tartania az újabb és újabb technológiai kihívásokkal. A gáz és a kőolaj kitermelése illetve ezen, termékek biztonságos szállítása érdekében magas szintű oktatásra van szükség. A termelés növekedése és az újabb lelőhelyek felderítése érdekében több szakemberre van szükség a szektorban. Ezt az igényt próbálja kielégíteni a Moszkvai Energetikai Intézet, amely a Moszkvai Műszaki Egyetem alatt működik. Az egyetemet 1930-ban alapították azzal a céllal, hogy a segítse a termeléshez köthető kutatásokat illetve, hogy az új technológiai problémákhoz új megoldásokat találjon. A Moszkvai Energetikai Intézet a legnagyobb oktatási és tudományos központ, és az egyik legfontosabb műszaki egyetem Oroszországban az energetika, a villamosmérnöki, a rádió és elektronika, az informatika és a számítástechnika területén. Ezt a kiemelt státuszt tükrözi az egyetem felszereltsége is, amely a legmodernebb berendezéseknek ad otthont.

Az egyetemnek komoly nemzetközi súlya van az energetikaoktatás és kutatás területén, melyet jól példáz, hogy a külföldi diákok sokszor választják akár posztgraduális, Ph. D. vagy alapképzés szempontjából. Az egyetemen jelenleg 70 tanszék, 550 oktatási laboratórium, 100 kutatólaboratórium és High-Tech központ működik. Az itt tanuló diákok létszáma eléri a 15.000 főt, amelyből 500 fő Ph. D. hallgató és 950 külföldi tanuló.

Amint említettem a Moszkvai Energetikai Intézet komoly nemzetközi elismerésnek és hírnévnek örvend saját szakterületén és ezért a külföldi diákok is előszeretettel választják. A nagyszámú jelentkező miatt az egyetem úgy határozott, hogy saját nyelvi felkészítőt és tanfolyamot indít a külföldieknek, hogy elsajátíthassák az orosz nyelvet, még a tanulmányok megkezdése előtt. A tanfolyamok, viszont nem érték el a várt hatást ezért az intézet úgy döntött, hogy angol nyelvű képzést is indít. Erre a képzésformára magas szintű angol nyelvtudással rendelkező professzorokat válogattak ki, akik elkészítették a képzés angol megfelelőjét és az összes hozzáköthető segédanyagot lefordították. A képzés angol nyelvű változata természetesen drágább, mint az orosz, de egy külföldinek még így is megfizethető és ezért egy világszínvonalú képzésben részesül.

A Szovjetunió szétesése az oktatás területén is sok változást hozott. Ennek eredményeképpen az orosz oktatás hanyatlását tapasztalhatjuk, amely már korántsem tartozik a világ élvonalába. Ugyanakkor az orosz értelmiség és átlagember romantikával tekint vissza a múlt oktatási és kulturális nagyságaira. A nagy írók, művészek, tudósok mind-mind beleíródtak az orosz emberek szívébe, amely büszkeséggel tölti el őket, hiszen úgy érzik egy nagy, fejlett és erős nemzet polgárai. Ennek a nézetnek a képviselői és szószólói leginkább azok a konzervatív oktatáspolitikusok, akik továbbra is a szovjetoktatási rendszerben gondolkodnak, így  elleneznek minden reformot és liberalizációt, amely véget vethet a „hagyományos” oktatási modellnek.

Ezzel szemben Alexander Asmolovnak köszönhetően, aki 1988-1998 között az Oktatási Minisztérium miniszterhelyettese volt, lassan de biztosan fejlődésnek indult az orosz oktatás. Hivatali ideje alatt hatalmas ellenállásokba ütközött, hiszen az egész oktatási rendszer, az alapszintűtől a felsőfokúig, a kilencvenes években a szovjetérás oktatók nagy létszáma miatt nem mozdult. Asmolov viszont keményen szembeszállt a szovjet konzervatívokkal és majd 10 éves munkájának gyümölcseként számos reformot tudott bevezetni.

A szovjet blokk felbomlása és az orosz rendszerváltozás egy új folyamatot is magával hozott. Ez pedig a külföldi egyetemek Oroszországba való betelepülése. A külföldi egyetemek leginkább Moszkvában és Szentpéterváron jelentek meg, amelyek egyfajta liberalizációs folyamatot hozta a kétezres évek elején. Az orosz ifjúság most már sokkal szabadabb lehetett, mint a szovjet érában és a világra is több rálátása volt. Ennek egyik eredménye, hogy a külföldi egyetemek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében. A többségében amerikai egyetemek ugyanakkor hozzák magukkal a saját oktatási rendszerüket, amely szépen lassan begyűrűzik az orosz oktatásba is. A hatásait leginkább politikai oldalon érezhetjük, ahol a konzervatívok és a liberálisok feszülnek egymásnak. A politikai csatározásoktól távolabb viszont az orosz városi ifjúság már egy határozottan nyugatias életet tudhat magáénak, akik számára vonzóbbak a külföldi egyetemek, szemben a konzervatív, maradi oroszok intézményekkel.

A nagy orosz oktatási múlt tehát letűnőben van és kezd, felemelkedni az új, leginkább amerikai oktatási stílus.    

   Az utóbbi bejegyzéseimben leginkább az orosz oktatási rendszer hiányosságaival és problémáival foglalkoztam, ebben a bejegyzésemben viszont bemutatom ennek a rendszernek az előnyeit is.

  Az orosz felsőoktatás szilárd alapokon nyugszik, hiszen a szovjet időkben nagy hangsúlyt helyeztek a természettudományos kutatásokra. Ennek a XX. században jelentős eredményi is voltak mind a fizika, mind a biológia területén. Az orosz tudósok közt számos világhírű szakembert ismerhetünk, gondoljunk csak Josef Rappoport genetikusra vagy a fizikus Sakharovra. A szovjet idők tudományos színvonala rendszerváltozás korszakában hanyatlani kezdtek, azonban napjainkra ismét új lendületet kapott. 

  Oroszország számtalan olyan főiskolával büszkélkedhet, amely nem a hagyományos, majd minden szakterületet magába tömörítő intézmény, hanem inkább specializáltak, egy-egy szakterületre koncentrálnak. A teljesen magánfinanszírozású főiskolák az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendtek, ezért 2012-re az ilyen felsőoktatási intézmények száma elérte a 400-at, a bennük tanuló diákok száma pedig a 270.000 főt. A hallgatók számára ezek a magánfőiskolákban leginkább azért vonzók, mert az államihoz hasonló tanulmányi színvonallal rendelkeznek és alacsony a tandíj.

  Ugyanakkor az is elmondható, hogy az orosz egyetemeiken és főiskoláikon kiállított oklevelek igencsak versenyképesek, nem pusztán az orosz, hanem a nemzetközi munkaerőpiacon is. Az itt folytatott tanulmányok kiváló alapot nyújtanak a karrierkezdéshez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy maga Bill Gates illetve a Microsoft is befektetője és partnere az orosz oktatásnak. Befektetésük egyik legjelentősebb területe az informatika és a biotechnológia. Az utóbbi azért szükséges Gates szerint, mert úgy véli, hogy az USA kutatási potenciája egyre hanyatlik, ezért orosz szakemberekre is szükség van az Egyesült Államok gazdaságának fenntartása érdekében. Egy Bill Gates által támogatott másik program a „Partnership in Education” nevet viseli, amelynek Oroszország is tagja 2003 óta, amelyben  több mint 1 millió tanár és 250.000 vett már részt. A program célja, hogy 2018-ra több mint 20 millióan vegyenek rész a tanulási lehetőségek szélesítésével. Ez a program egyébként a világ majd 199 országában fut.        

  A tanulással járó költségek és a tandíj is sokkalta megfizethetőbb Oroszországban, mint más az orosz színvonalat megközelítő vagy meghaladó országban. Londonban például a szállás mintegy 360 $ egy hétre, míg egy kétszobás apartman Moszkvában havonta 300 $. Míg a tanszerek, tankönyvek költsége Londonban 1000 $ havonta, Moszkvában ez mindösszesen 100 $. A Tandíj Oxford Westminster Collegeban általában 25.000-30.000 $ egy évre, amíg a Moszkvai Plehanov Közgazdaságtudományi Akadémián ez évente csak 5000 $.

Az Orosz Föderáció az elmúlt években hatalmas erőfeszítéseket tett azért, hogy a felsőoktatásuk színvonalát legalább a szovjet idők szintjére hozzák. Az alábbiakban sorra veszem azokat a problémás területeket, ahol a kormány változtatni akar a felsőoktatási stratégián.

Ahogyan az előző bejegyzésemben olvasható volt, Oroszországban elindult egyfajta fejlesztési program, amely számos reformot tartalmaz. Ennek része az infrastruktúra fejlesztése, a törvények és jogszabályok változtatása azért, hogy az iktatás színvonalát emelni tudják.

Az orosz felsőoktatási reform, viszont nem csak a nemzetközi megítélés miatt sürgette a reformot, hanem saját gazdasági, és társadalmi felemelkedése érdekében is. Ezért 2005 és 2011 között megduplázták a felsőoktatásba invesztált pénzeket illetve állami források. Ez több mint 14 milliárd $ többletbevételt jelentett a felsőoktatásnak, amit a következő öt évben további 2,4 milliárd $-al egészít ki a kormány.

A támogatási összeg emelésének hátterében elsősorban a továbbtanulási kedv illetve hajlandóság rohamos csökkenése állt. 2012-ben az érettségizettek száma 700.000 fő volt, amely fele a 2006-os adatnak, hiszen akkor még 1,3 millió fő volt. Ennek a visszaesésnek volt az áldozata a felsőoktatás is, amely így még kevesebb hallgatóval kezdhette meg a tanévet. Azonban ezeknek a  rossz adatoknak akad némi pozitív hozadéka is, hiszen a számtalan elnéptelenedő egyetemet így meg lehet, szűntetni vagy össze lehet vonni ezáltal pedig  forrásokat lehet megtakarítani az orosz kormányzat szerint.

Az orosz oktatás problémákkal küzd mind a hallgatói mind az oktatói mobilitást illetően. Ezen a területen a regionális eltérések, az angol nyelv hiánya valamint az egyetemi bürokrácia állít akadályokat a fejlődés elé. A mobilitás hiánya jól tükrözi a továbbtanulási hajlandóság visszaesését. A belföldi mozgás hiányát külföldivel kellene pótolni, azaz külföldi diákokkal kellene feltölteni az orosz intézményeket, de az orosz felsőoktatás ebben sem áll túl jól. A világ legjobb 100 egyeteme közé legutóbb csak 14 orosz felsőoktatási intézményt válogattak be, amely rávetítve, a felsőoktatás problémáira, nem fogja a világ élvonalába repíteni az orosz egyetemeket.

A kutatási területen is nagy lemaradással szembesült az orosz felsőoktatás és kormányzat. Az elmaradás olyan nagy, hogy a felsőoktatási intézményekhez köthető érdemi kutatás az egyetemi rendszer mindössze 4%-ában folyik. Ez hatalmas lemaradás a nyugati világhoz képest. A kutatások területén kiemelkedő eredményt egyedül csak a természettudományokban tudják felmutatni – de feltehetőleg ez még a szovjet éra eredménye.

  Noha azt gondolnánk, hogy, hogy a hidegháború és a szocialista rendszer lényegi akadályokat gördített a külföldiek továbbtanulása elé, szovjet időkben mégis többen választották az orosz felsőoktatást, mint napjainkban.

  A felsőoktatás terén Oroszország a rendszerváltás után egy erősen bezárkózó és konzervatív politikát folytatott, melynek eredményeképp erősen visszaesett az ott tanuló külföldi hallgatók létszám. Ez alól egyedül a Független Államok Közössége kivétel, hiszen a Közösség tagországaiból továbbra is lelkesen érkeznek diákok az orosz főiskolákra és egyetemekre. Ennek feltehetően egyrészt a közös nyelvből az oka, másrészt a Közösség tagországainak munkája szervezettebb és együttműködőbb.

  A jelenlegi orosz kormányzat viszont a rendszerváltás óta először úgy gondolta, hogy a felsőoktatás állapotán változtatni kell. Ennek érdekében nem csak az egyetemeket és főiskolákat akarja nyitottabbá tenni a külföldiek számára, hanem úgy gondolja, hogy magát a felsőoktatás rendszerét is meg kell változtatni. Első lépésként a kormány számtalan egyetemet megszűntetett vagy összevont, így a költségvetési forrásokat még koncentráltabban lehet felhasználni. Mindennek nem titkolt része volt, hogy a megmaradt egyetemeket a külföld számára is megnyissák illetve, hogy bekerüljenek a  nemzetközi felsőoktatási intézményi rangsorban az első 100-ba. A reformoknak része volt, hogy 210 külföldi egyetem diplomáját elismerték, így utat nyit  helyi posztgraduális képzések irányába.

  Azonban  nem elég nyitottá tenni az egyetemeket illetve megfelelő jogszabályokat alkotni ahhoz, hogy a külföldi diákok az országba jöjjenek. Putyin felismerte ezt és nagyszabású infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett. A fejlesztések részeként több kollégium, út és sportcentrum épült, hogy a diákok elhelyezését, közlekedését és sporttevékenységét kiszolgálhassák.

  A változtatások eredményeképp az Oroszországban tanuló diákok száma folyamatosan nő. A 2011/2012 tanévben ez már   126.319 diákot jelentett. A fejlesztések és a nemzetközi kapcsolatok viszont nem álltak le a pozitív eredmények ellenére sem. Oroszország most leginkább India felé nyitna, ahonnan évente 200.000 diák megy külföldre tanulni. Európai nyitás része, hogy három holland egyetemmel (The University of Amsterdam, Maastricht University és a The Groningen University Medical Center) írt alá az orosz oktatási miniszter együttműködési megállapodást másik három orosz egyetem (ITMO University of St. Petersburg, Lobachevsky State University of Nizhniy Novgorod és a Skolkovo Institute of Science and Technology) számára.