Az Amerikai Egyesült Államok egy eddig szokatlan diákhitel konstrukcióval állt elő. Szokatlan, hiszen nem a gyermekkel rendelkező  diákok tanulását illetve diplomához jutását finanszírozza, hanem a diákok szüleinek nyújt hitelt gyermekeik taníttatására.

  Ez az Oktatási Minisztérium által támogatott ún. PLUS hitelprogram része annak a szövetségi diákhitel konszolidációs folyamatnak, amelyek hosszú távú és alacsony törlesztő részletű hiteleket adnak. Maga a PLUS program a felsőoktatásban tanuló hallgatók szüleinek ad hitelt, mely pénzösszeg több célra is felhasználható:  tandíjra, lakhatásra vagy akár költőpénzre is lehívhatók ezek az összegek.  

  A diákhitelnek fix, 7,9 %-os kamata van, melynek visszatérítési feltételei is igen kedvezőek. A törlesztés ütemezését ugyanis igen rugalmasan kezelik, vagyis ha fizetésképtelenné válik a szülő, akkor kérheti a törlesztés időleges beszüntetését, vagy a hitel törlesztésének átütemezését. Lényeges momentum a hitelező hozzáállása, hiszen a hitellel az oktatás jövőjét és az ország stabilitását támogatja az állampolgárokon keresztül. A rendszer rugalmassága is jól mutatja, hogy a diákhitelezés célja itt valóban a konszolidáció, amely egy új és üdvözölendő példát állít elénk.

  A hitelprogram másik érdekessége, hogy a szülő által felvett hitel törlesztése minden esetben a szülő felelőssége. Habár a gyermek (hallgató) az, aki teljes mértékben kedvezményezettje és felhasználója a hitelnek, a felelősség mégis teljes mértékben a szülőké. A szülő semmilyen körülmények között nem terhelheti a gyermekére a felvett összeget, vagyis bármi történik, a gyermek nem felelős a törlesztésért. Ez az ami, magában hordozza a rendszer veszélyeit is, hiszen, ha belegondolunk, hogy bármiféle felelősség nélkül, akár zsebpénzként is felfoghatják a szüleiket terhelő hitelt.

  A PLUS program a diákhitel lehetőségek két másik nagy hitelprogramjához a Staffordhoz és a Perkinshez van hozzácsatolva,  majdnem akkora súlyú, mint a két másik rendszer.

  Az amerikai Oktatási Minisztérium egy programot dolgozott ki arra, hogy minél hatékonyabban tudják megvédeni gyermekeiket a káros behatásoktól, a lelki vagy fizikai erőszaktól. A program a többoldalnyi írott anyag mellett tájékoztatóul egy videót is készített, amely leginkább a szülőknek ad praktikus tanácsokat, hogyan is védhetnék meg gyermekeiket.

   A Minisztérium a szülők mellett a diákokat és a tanárokat is tanácsokkal látja el. Különböző javaslatokat tesznek a tanár-diák, szülő-diák, tanár-szülő közötti problémák megoldására. Mindemellett nagy hangsúlyt kapnak a helyi közösségek. A program sok olyan lehetőséget biztosít a tanároknak, diákoknak és a szülőknek egyaránt, amelyben megismerkedhetnek és összekovácsolódhatnak.

    Néhány praktikus tanács a programból:

1. A konfliktusok kezelése és értékelése:  fontos, hogy a konfliktusokat inkább megelőzzük, és még csírájában fojtsuk el.  A megfélemlítések esetében mindez a közösség bevonásával érhető el. Ezekre ad jó válaszokat a www.stopbullyng.gov oldal.
2. A támogatás: fontos, hogy a megfélemlítéssel szemben a helyi közösség erélyesen és összezártan lépjen fel, de az is lényeges, hogy a támogatási struktúrák és hálózatok elég kritikusak legyenek önmagukkal szemben hiszen  minden gyermek javát kell szolgálniuk és meg kell akadályozniuk  a kirekesztést.

    A kirekesztés elkerülésére a Minisztérium szakemberei a következő lépéseket ajánlják:

1. A konfliktus azonnali leállítása!
2. Ha a szülő vagy a pedagógus a helyszínre ér, tudja meg mi történt! A konfliktus leállítása után kezdjen el tájékozódni, hogy mielőbb hatékonyan tudjon segíteni a megfélemlítettnek.
3. A gyermek támogatása! Segítse a gyermeket a mielőbbi rehabilitációban, akár saját maga is. Tudatosítsa a gyermekben, hogy ami történt, nem az ő hibája. Emellett segítsen szakemberhez fordulnia.
4. A segítő nem kívülálló! Fontos, hogy a gyermek érezze, hogy aki segít rajta az nem idegen ,hanem jó barát.
5. A közösség biztosítása és támogatása: a problémák sokszor nem csak helyi jellegűek, hanem állami vagy szövetségi szintre is átterjednek.
   1. Így vannak szövetségi törvények, amelyek például a faji megkülönböztetést ítélik el, vagy amelyek a gyermekek polgárjogait, vagyis alapjogait védik.
   2. A hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő gyermekek gyakran ki vannak téve megfélemlítésnek, ezért a szövetségi és állami törvények ezekre is kitérnek részletesen, de gyakran még  az egyéni igényekhez is  igazodnak.
   3. A szövetségi kormány emellett támogatja a diákok önszerveződését, amelyek arra irányulnak, hogy megvédjék megfélemlített társaikat illetve segítséget nyújtsanak a rehabilitációban.

    Egy tanulmány szerint túl alacsony az Egyesült Államokban a diplomások szám ahhoz, hogy egészségesen fenntartható legyen a gazdaság. Egy 2011-es tanulmány szerint, az USA-ban végzett diplomások száma folyamatosan csökken, ami miatt a gazdaság működése és egyensúlya könnyen megbillenhet. Ezzel szemben napjainkban egyre több forrást vonnak ki az oktatásból, csökken a felsőoktatási intézmények színvonala valamint egyre kevesebb diák akar továbbtanulni.

    A tanulmány szerint a gazdaság fenntartásához 2020-ig évente mindegy 3,5%-kal több, azaz egymillió új diplomás kellene. Mindez viszont egyaránt hatalmas anyagi terheket ró az államra és az oktatási intézményekre. A tanulmány szerzői szerint ehhez több mint 52 milliárd dollárral kellene növelni a felsőoktatás éves költségvetését.

   Azonban nem csak anyagi problémák vannak a felsőoktatásban. Maguk az intézmények sem tesznek meg mindent azért, hogy növeljék hallgatóik létszámát. Emellett az egyetemek és főiskolák gazdálkodása sem jó, a hallgatói költségek többször kiszámíthatatlanok vagy olyan mértékbe növekednek a tanulmányi idő alatt, hogy azokat többen már nem tudják finanszírozni. 

   A problémák megoldására a tanulmány készítői kiválasztottak nyolc főiskolát, amelyek hozzáállása szerintük megfelel mindannak a követelménynek, amellyel tartható a kitűzött egymilliós keretszám. Ezek az egyetemek és főiskolák anyagilag és az oktatás színvonalát illetően is megfelelő eredményeket produkáltak. Emellett külön figyeltek arra, hogy növekedjen a végzettek hallgatók száma és ezzel összefüggésben arra is, hogy a diplomához közeledő hallgatók anyagi terheit csökkentség vagy legalább kiszámíthatóvá tegyék. Ezekkel a lépésekkel képesek voltak javítani az oktatás minőségén ugyanakkor növelték a friss diplomások számát.

Folytatom…

Amióta megkezdődött a költségvetési vita az USA-ban, azóta halljuk, hogy több adminisztrációs rendszer is leállt. Nincs ez másként az oktatás területén sem. A vita maga több mint egy hete tart és több hírportál illetve elemző szerint pár napon belül katasztrófa várható.

Hasonlókat tapasztaltam én is, amikor az USA Oktatási Minisztériumának honlapján böngésztem.  Az eddig napról-napra frissülő adatok eltűntek a kutatási és statisztikai oldalról, ahol az alábbi felirat olvasható:

 „Dear Users,

Due to a lapse of appropriations and the partial shutdown of the Federal Government, the systems that host ies.ed.gov have been shut down. Services will be restored as soon as a continuing resolution to provide funding has been enacted.”

http://ies.ed.gov/whatsnew/

A bevándorlók oktatása egy igazán érdekes része az amerikai migrációs politikának. Évről évre egyre nagyobb hullámban érkeznek a bevándorlók az Egyesült Államokba, így már kormányzati szinten is foglalkozni kellett a migránsok életével, beilleszkedésével valamint oktatásával.

 A Kongresszus 2001-ben elfogadta az  „No Child Left Behind” törvényt, amelynek célja, hogy segítse  az alacsony jövedelemmel rendelkező gyermeket alap- és középoktatását.  E törvény keretein belül jött létre az „Office of Migrant Education” (OME) program, amely legfőképpen a bevándorlók rossz szociális helyzetén és alacsony iskolázottságán akart javítani. Az OME egyik alapelve az, hogy minden gyermek hozzáférjen az alapvető oktatástól függetlenül származásuktól vagy anyagi helyzetüktől. A „No Child Left Behind” törvénynek a felzárkóztatáson túl gazdasági aspektussal is rendelkezik. A bevándorlók többsége családostul érkezik az USA-ba, vagy pedig itt alapítanak családot. Többnyire alacsony képzettséggel rendelkeznek, így leginkább halászatból, mezőgazdasági vagy egyéb fizikai munkából élnek. Ezek a munkák viszont általában szezonálisak, így folyamatos vándorlásra kényszerülnek. Ezeket a szempontokat, pedig mind figyelembe vették az Office of Migrant Education kidolgozásakor.

A program tehát szem előtt tartja a bevándorlók érdekeit. Egyfelől ingyenesen hívható vonalat (ESCORT) működtet, amely segít a bevándorlók gyermekeinek a beiratkozásnál, az iskolai és egyéb hivatalos ügyintézésnél. Másrészt a „High School Equivalency Programmal” (HEP) a szezonális munkások 16 éven felüli gyermekeinek olyan igazolást vagy bizonyítványt állít ki, amellyel jelentkezhetnek a hadseregbe vagy a felsőoktatási intézményekbe.

A program nagy átfogó célja a szegénység és az írástudatlanság felszámolása. De  nemcsak a gyerekek társadalmi beilleszkedését segítik, hanem a családokat is ellátják tanácsokkal és segítséggel.

Obama már a 2008-as kampányában jelezte, hogy változást akar az oktatás területén. Első megválasztása előtt azt ígérte, hogy forrásokat biztosít arra, hogy széleskörűen felmérjék a magasabb-rendű képességeket, beleértve azt is, hogy a hallgatók mennyire tudják használni a modern technikát, képesek-e kutatni, tanulmányokat írni vagy éppen megvédeni a véleményüket. Erre mintegy 300 milló  $-t különítettek el és várhatóan 2014-ben tudják majd hasznosítani az  iskolák az eredményeket. A cél az, hogy egységes rendszerbe foglalják mindazt a tudást és képességet, amivel a diákoknak rendelkezniük kell ahhoz, hogy, hogy az egyetemen illetve a munkahelyen később sikeresek legyetek. Várhatóan azonban nem minden állam fogja átvenni ezeket a sztenderdeket, egyrészt politikai okokból, másrészt mert úgy gondolják a saját szabványaik jobbak. 

 2008-ban Obama nemmel szavazott arra az indítványra, amely állami támogatásban részesítette volna a magániskolákat, mert úgy gondolta, hogy a szűkös keretre más gyerekeknek nagyobb szükségük van. Ugyanakkor igent mondott a kísérleti iskolákra, és külön állami támogatásban kívánt részesíti ezeket az iskolákat, mert szerinte itt biztosítható az egészséges verseny. Azonban a felmérések azt mutatják, hogy ezekben a kísérleti iskolákban tanuló gyerekek, semmivel sem teljesítenek jobban, sőt előfordul, hogy rosszabbul teljesítenek. Az iskolabezárás azonban állami hatáskör, így Obamának nem sok beleszólása lehet.

A Bush kormány alatt bevezetett „No Child Left Behind”  program azt a célt tűzte ki, hogy 2014-re matematika és olvasás esetében 100%-os teszteredmények legyenek, különben különböző szankciókkal élnek az iskolákkal szemben, beleértve a forrásmegvonásokat is. Az elégedetlenség és a folyamatosan elodázott felülvizsgálat miatt, 2011-ben végül lehetővé tették a program feladását illetve megreformálását.

Obama megváltoztatta a főiskolai finanszírozását is: visszatérítendő hitelalapot hozott lére, így az első 4000 $–ig a legtöbb amerikainak ingyenessé vált az oktatás, így az alacsonyabb jövedelmű hallgatók is részt tudtak venni főiskolai oktatásban. Ennek a döntésnek már konkrét, mérhető eredményei is vannak, hiszen növekedni kezdett a felsőoktatásban résztvevő, alacsony jövedelműek száma. A kormányzat egy másik intézkedéssel is segíteni kívánta a szegényebb hallgatókat. Az úgynevezett Pell Grant program kifejezetten az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező hallgatókat támogatja. Maga a program közel 50 évre nyúlik vissza, mivel az 1965-ös felsőoktatási törvény rögzíti, hogy a közép és alacsonyabb sorból származókat anyagilag támogatni kell a tovább tanulásban.  Ezt a programot bővítette ki Obama 17 milliárd dollárral.

Obama reformokat hozott az óvodák és állami iskolák esetében is, két fontos programmal. A „Race to the top” elnevezésű program az állami és helyi iskolákat innovációra és reformokra ösztönzi, míg az ezt kiegészítő „Head Start” az alacsony anyagi helyzetű családok helyzetén kíván segíteni úgy, hogy ebbe bevonja a civil szektort.  E két programmal és a támogatási keretek emelésével sikerült stabilizálnia az állami iskolák és óvodák helyzetét, amelyek már nem csupán állami irányítás és szabályozás alatt állnak, hanem sok önkéntes, civil kezdeményezés is szerepet kapott.

Néhány napig élénk érdeklődés és, a már megszokott konspirálás övezte az EHÖK új kezdeményezését, a közösségi konyhát. Még a pilot-projektet, azaz a néhány fős próbaüzemmódot sem kezdtük el, regionális médiumok máris a negatívumokat kutatták. Nevük elhallgatását kérő szegedi étterem-tulajdonosok adtak hangot (állítólag) aggályaiknak, ami az EHÖK szervezett étkeztetésének piactorzító hatását illeti. Bár több helyen interjút adtam a témában, néhány fontos részletet itt is nyomatékosítanék.

A rendszeres szociális támogatás statisztikai jellegű rálátást ad a hallgatók általános helyzetére. Sőt, ahhoz felmérések és kimutatások sem kellenek, hogy elismerjük, a hallgatók nagy részének életében huszadrangú kérdés az étkezés. Közülük egy nagyjából 2000 fős réteg mindennapjaiból teljesen hiányzik a meleg étel.

A közösségi konyha Nyugat-Európában már bejáratott rendszer, jellemzően olyan helyek nyílnak külföldön, amik bizonyos étkezési kultúrát követnek. Mikor megfogalmazódott az ötlet a közösségi konyha szegedi meghonosítását illetően, mi a hallgatói közösséget tartottuk szem előtt, ahol az életforma sajátossága az étkezés háttérbe szorulása.

A közösség tagjainak befizetéseiből finanszírozzuk a rendelést, az ételt pedig egy olyan szegedi kifőzde készíti és szállítja, amely egyébként is híres, mint a korosztály egyik kedvelt és megfizethető étkezdéje. (Ilyenformán rendelkezik az összes szükséges engedéllyel.) Ezzel rövidre is zárjuk a vitát, hogy elő lehet-e állítani a tervezett 300 forintból egy menüt. A dolog nyitja, hogy a hallgatói önkormányzat részéről csupán annyi profit termelésére törekszik a rendszer, ami lehetővé teszi a szociálisan leginkább rászorultak egy részének ingyenes étkeztetését, egyfajta nem normatíva-alapú szociális juttatásként. Az EHÖK a szervezési hátteret biztosítja.

Valószínűsíthető, hogy akiknek eddig sem okozott gondot napi rendszerességgel az említett ár többszörösét ebédre költeni, az továbbra is a megszokott étkezdéibe fog járni, így nem károsulnak a szegedi vendéglők sem.

Bárki befizethet a közösségi konyhára, - a hírekre jött visszajelzések alapján sokan fognak is – tehát a lehetőség nem egy szegény konyha, ahogyan azt némelyek sugallták. Aki a közösségi konyhán eszik, amellett, hogy jó áron jut meleg ételhez, az adagáron lévő minimális többlettel segíti a rászoruló hallgatótársait. Utóbbiak a szociális pontjaik alapján ingyen vehetik igénybe a szolgáltatást, anélkül, hogy a helyszínen ezt bárki hangsúlyozná. Kapcsolatban állunk több ilyen hallgatóval is, akik örömmel vesznek részt a projektben, ami szeptember 23-án kezdődött el.

Az ösztöndíjakról és a kollégiumi felvételiről

Sok diák nincsen tisztában azzal, hogy milyen ösztöndíjakat igényelhet az SZTE-n, mások tájékozottabbak, de  elmondható, hogy rengeteg tévképzet terjed hallgatói körökben a juttatások odaítélésével és szabályrendszerével kapcsolatban. Ehhez sajnos olykor – az olvasottság kedvéért - kis csúsztatásokkal színesített cikkek és blogok is hozzájárulnak, tehát az alábbiakat ajánlom mindazok figyelmébe, akik a témában megnyilvánulnak.

A bejegyzés nem hivatott átfogó képet adni az SZTE-n pályázható juttatásokról, néhány nyugtalanító tévhitet szeretnék eloszlatni.

 A rendszeres szociális ösztöndíj 2011 óta egységes platformon, a MODULO rendszerében, általános szociális helyzetfelmérő adatlappal pályázható meg. Az utóbbi félévben ehhez kapcsolódik - a bírálat tekintetében kari HÖK-hatáskörben maradt - rendkívüli szociális támogatás is. (A hallgató szociális helyzetének váratlan megváltozásakor igényelhető juttatás esetén külön, meghatározott összeggel támogatandó kategóriát képez az eltartó halálesete és az érintett gyermekének születése. Minden más élethelyzetet 15 000 Ft-os összegig támogathat a HÖK, a kari hallgatói jóléti bizottság döntése alapján.)

 Visszatérve a szociális támogatáshoz: a központosított elektronikus rendszert megelőzően lényeges anomáliák fordulhattak elő eltérő karra járó hallgatók pályázatainak ellenőrzése között és az igazoló dokumentumok benyújtása nehézkes volt papír alapon. Eközben a hallgatóknak minden okmányt többször kellett beszerezniük különböző egyetemi juttatások igényléséhez.

 Amikor a pályázat bírálatáról beszélünk, az igazolások ellenőrzéséről van szó. Az EHÖK juttatási és térítési referense mellett dolgozó hallgatói bírálók (korábban már említettem, hogy bárki jelentkezhet, aki a vonatkozó szabályzatokból jelesen vizsgázik) az okmányok meglétét, hitelességét vizsgálják. A pontszámokat számítógépes algoritmus számolja.

A 200 pontos rendszerben 100 pontot az egy főre jutó jövedelem, 80-at a jövedelemtől független szociális körülmények határoznak meg. 20 pont úgynevezett szubjektív pont, aminek megítélésére szigorú szabályrendszer vonatkozik. Az egységesen, minden pályázónál 10 pontra állított pontszám gyarapodhat (például magas gyógyszerköltség esetén), csökkenhet, ha az adatok nem életszerű körülményeket tükröznek. (Például egy 30 ezer forintból élő egyetemista 60 ezres albérletet tart fenn.) Általánosságban elmondható, hogy egy bíráló évek alatt is csak néhány esetben csökkenti ezeket a pontokat. A szabályzatok mindenki számára publikusak, csakúgy, mint a pontrendszer. Tehát nincsen tere egyéni szempontoknak és elbírálásnak.

 Legendák terjednek a szociális ösztöndíjrendszer kijátszásáról. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy a papírok megmásítása, valótlan szociális helyzet állításának legminimálisabb retorziója az eltiltás hasonló juttatásoktól. Emellett egyetemi fegyelmi eljárás indulhat a hallgató ellen, az esetleges okirathamisítás következményeiről nem is beszélve.

 Tizenhárom kollégiumba jelentkezhetnek a hallgatók az SZTE-n. Az EHÖK honlapján megtekinthető határidőkből látszik, elsőként a gólyák pályázhatnak. Ehhez szintén szükséges a szociális helyzetfelmérő űrlap, a felvételről azonban nem a hallgatói önkormányzat dönt, a hallgató mellékelt felvételi lapját nem látja a bíráló.

Sajtóközlemény

Az SZTE EHÖK elnöke megtisztelőnek érzi, hogy a 40 fokos uborkaszezon kellős közepén jeles közéleti szereplőknek, mértékadó blogoknak, újságoknak tud a nyilvánosság áttörésében önkéntelenül segédkezni.

 A Hallgatói Önkormányzat a következőket kívánja rögzíteni:

 1.A gólyatáborba való jelentkezés alternatív lehetősége a Facebookon történő regisztráció,amely e-mailen keresztül is lehetséges. A Facebook regisztráció során felajánlott közösségi oldalak követése egy gombnyomásra – a közösségi oldal felhasználói feltételeinek megfelelően – megszüntethető, az oldal adatvédelmi rendelkezései az irányadóak.

 2. A hallgatói önkormányzat az e-ügyintézés során az évi 15 000 hallgatói megkeresés 78,53%-át a közösségi oldalakon keresztül bonyolítja, ennek túlnyomó többsége a hivatalos EHÖK illetve EHÖK elnöki oldalon folyik. A beiratkozás során, mind a print, mind az elektronikus megjelenéseink folyamán számos megkeresésnek teszünk eleget. (Legyen az szponzori együttműködés, vagy akár a Hallgató Hálózat felkerülése az ajánlott oldalak közé.)

3. Az SZTE EHÖK elnökének nincs érdekeltsége semmilyen vállalkozásban, a hallgatói önkormányzat társadalmi szervezetein keresztül számos tevékenységet folytat, (JATE KLUB, SZTE EHÖK SE, Hallgatói lapok kiadása, klubok üzemeletetése...stb.) amelyek legitim részét képezik az egyetem hallgatói közéletének.

Szeged, 2013. augusztus 5.

SZTE EHÖK

Habár az EFOTT-nak vége mégis úgy gondolom, hogy utólag azért írok pár sort.

Épp az összegyetemi gólyatábort szerveztük, ezért az EFOTT-on is csak az utolsó napra értem le és még az utolsó napról is elkéstünk. Lehet nem is baj. A Faithless lett volna a legjobb a felhozatalból, de a DJ-szett egyet jelentett a látszat-performansszal. Maxi Jazz pont annyit csinált amivel megkeresheti a gázsiját. Nem ment le sem a Sun to Me, sem az Insomnia, ami pedig illene egy Faithless koncerten.

(Amúgy az útitársamnak innen üzenem, hogy legközelebb hagyja otthon a makkos cipőjét meg a hozzá tartozó kimért hangulatát is.) ;)

Visszatérve a szervezéshez meglátásom szerint jó volt, amennyit láttam belőle (a késői érkezés végett). Sokan cikizik az EFOTT-ot, holott szerintem a főiskolai hangulat adja a báját. Nyilván nem egy Szigettel vagy egy Exittel kell összehasonlítani. A helyszín viszont évek óta a legjobb volt. Kifejezetten élvezhetőnek tartottam, bár ez nem a koncerteken és nem is az időjáráson múlott.

 A szervezőknek annyit: díjaztuk volna, ha nem zavarnak ki 10-kor a sátorból és nem kell 4 óra alvás után vezetni.

És nem, nem vonattal mentünk, nincs Macbook-om se, meg barna bőröndöm se, de sajnálom a srácot, akinek a filmnézését Szegedtől Pestig kihallgatta a bulvárblogger.

Ha már fesztiválok: megújul az Összegyetemi GT is, az EHÖK Rendezvényszervező Bizottságának ez a legnagyobb nyári projektje. Idén kivisszük a Partfürdőre. Remélhetőleg meghozza a bulizók kedvét a víz, a város közelsége és, hogy a kari GT-t megjárt gólyáknak idén is ingyenes lesz. Mini-fesztiválra készülünk viszonylag nagy dobásokkal, ami a fellépőket illeti. Az sem kizárt, hogy megcsináljuk Szeged legnagyobb városi vetélkedőjét, ami emlékezetes lesz, az biztos... A program nyitott lesz felsőéveseknek, sőt külsősöknek is, ha valaki az első szeptemberi hétvégén még adna egyet a nyárnak.