Az Amerikai Egyesült Államok egy eddig szokatlan diákhitel konstrukcióval állt elő. Szokatlan, hiszen nem a gyermekkel rendelkező  diákok tanulását illetve diplomához jutását finanszírozza, hanem a diákok szüleinek nyújt hitelt gyermekeik taníttatására.

  Ez az Oktatási Minisztérium által támogatott ún. PLUS hitelprogram része annak a szövetségi diákhitel konszolidációs folyamatnak, amelyek hosszú távú és alacsony törlesztő részletű hiteleket adnak. Maga a PLUS program a felsőoktatásban tanuló hallgatók szüleinek ad hitelt, mely pénzösszeg több célra is felhasználható:  tandíjra, lakhatásra vagy akár költőpénzre is lehívhatók ezek az összegek.  

  A diákhitelnek fix, 7,9 %-os kamata van, melynek visszatérítési feltételei is igen kedvezőek. A törlesztés ütemezését ugyanis igen rugalmasan kezelik, vagyis ha fizetésképtelenné válik a szülő, akkor kérheti a törlesztés időleges beszüntetését, vagy a hitel törlesztésének átütemezését. Lényeges momentum a hitelező hozzáállása, hiszen a hitellel az oktatás jövőjét és az ország stabilitását támogatja az állampolgárokon keresztül. A rendszer rugalmassága is jól mutatja, hogy a diákhitelezés célja itt valóban a konszolidáció, amely egy új és üdvözölendő példát állít elénk.

  A hitelprogram másik érdekessége, hogy a szülő által felvett hitel törlesztése minden esetben a szülő felelőssége. Habár a gyermek (hallgató) az, aki teljes mértékben kedvezményezettje és felhasználója a hitelnek, a felelősség mégis teljes mértékben a szülőké. A szülő semmilyen körülmények között nem terhelheti a gyermekére a felvett összeget, vagyis bármi történik, a gyermek nem felelős a törlesztésért. Ez az ami, magában hordozza a rendszer veszélyeit is, hiszen, ha belegondolunk, hogy bármiféle felelősség nélkül, akár zsebpénzként is felfoghatják a szüleiket terhelő hitelt.

  A PLUS program a diákhitel lehetőségek két másik nagy hitelprogramjához a Staffordhoz és a Perkinshez van hozzácsatolva,  majdnem akkora súlyú, mint a két másik rendszer.